A Korcs-Ma oldal különböző okok miatt átmenetileg szünetel, megértésüket köszönjük. Az újraindulásról értesítjük Önöket, addig is tartsanak meg jó emlékezetükben.
Kellemes ünnepeket, boldog új évet, békességet!
A szerző
- Hálló? Na, szerussz, Jóska. Na mijóccsinátok? Mi? Fenn vótam éppeg Kerekesnitt, me mindennap főjárok hezza, kérlekszépenn, csak éppeg italt nem viszek, me valamelyiknap is ahajt úgy mekkajdúlt, értöttedé, hogy alig tuttuk leállittani. Az ember mongya, hogy eggy kicsi sőrbe még senki se halt belé, csak az a baj a kicsi sőrrel, hogy eggyet megiszik az ember, s kívánnya a másikot. Így vané, Jóska, vagy nem így van? Réja van kapval ezekre a déllutáni szappanyóperákra, szérijafílmekre, kérlekszépenn, a telekomanda úgy hezza van ragadval a kezihez, mind a póllitikusok seggihez a bársonyszék. A lába javúlgat, mosmá a jövő hétenn ejiszenn a gibszet leveszik, kérlekszépenn, de há minnyá-minnyá lököttebb lessz, Gizinek az életit megette. Ott mind manevrál a telekomandával, Jóska, de há mondom neki, hogyhá te, nezz valami értelmes dógot is, ha má ennyi időd kerűlt, ne csak eszt a Réjálitátéját bújjad s déllutánnyába a szérijafílmeket, legalább valami ragaggyon réjád. Me egyéb nincs, értöttedé, csak duvad ki a tévébőll a sok hűllyeség, s így Böszészku, s úgy Bokk, s a népszámlállás, s a szegénség s a mocsok, s az ember semmi jót nem lát. Há így vané, Jóska, vagy nem így van? Hálló?
Mondom neki, há ember, szomszéd, há legalább asztot beszéjjük meg, hogy ne székelynek írassuk magunkot a népszámlálláskór, me ezek odabé alig várják, értöttedé, hogy kevesebben legyünk, mondom, me kétezerkettőbe is alig tuttalak meggyőzni tégedet s Bokórt a fődszintrőll, me addig mind lémitáltatok részegenn odale a bodegába, hogy ahajt szinte székelyek marattatok. Na. Me addig mind erősköttek, hogy nekik osztán ne beszéjjen senki, me ők székelyek, hogy utossó pillanatba tuttam csak réjavenni mindakettőt, hogy magyarnak írassák magukot. Most is ott Sanyi bá, a blokkfelelős izél a blokk előtt, hogy osztán amikó jőnek esszeírni, osztán itthonnyába kéne lenni, me nem a bodegába írják essze az embert, hanem idehaza, s mondom, hogy Sanyi bácsi, eggyet se búsújjon, értijé, s ne törőggyön, me Kerekest ejiszenn itthonyába kapják, me amijóta eltőrte a lábát, ahajt úgy beléfekütt az ágyba, hogy a lépcsőházba se tud kijőni, nemhogy a bodegába. Úgyhogy őtöt az idén úgy esszeírják, mind a pinty, még asztot is beléírassa, értijé, hogy fijatalkorába duplakenyérbonnya vót, annyit dógosztatták odabé a gyárba.
Hálló? Me, mondom, Szemmihályról is a bétakarittást mi csinátuk meg a szomszéd Dénkóval, me Kerekesnek a pityókájját mi szettük ki, s mi hosztuk bé a Vartbúrggal a blokkba úgy, hogy ahajt alig tuttunk lépésbe hazajőni, értijé, s a milicija így is megálitott Szombatfalánn. Mondom ott a pasasnak, me fijatal román legénke vót, hogy há ejiszenn nem véllünk kéne fogalkozzon, értijé, me mi megdógosztunk ezétt a kúrva pityókájétt, értijé, nem úgy, mind eggy-eggy taknyos fijatal, amelyik úgy menyen végig kocsival vagy motórral a városonn, hogy mindenki őtöt nezi. Osztán elengedett. Hálló?
S hogy szavamot ne felejcsem, Sanyi bára is osztán réja kellett szójjak valamelyiknap atyamárijásonn. Mi? Há esszegereblyézem a sok lapit a blokk mellett, kérlekszépenn, otthagyom, hogy eriggyek fől nájlonyzsákétt, s mire menyek vissza, há duvad a füst az udvaron, me odaállott, s ahajt meggyújtotta. Mondom, micsinál, Sanyi bácsi, az isten mekfizeti, há minek gyújtotta meg? S aszongya, hogyhá esztet így szokták, s áll mellette, s bámúl réjám, mind a bornyú az újjkapura. Há, mondom, há óccsukk ki azonnal, há minnyá minden megtelik füsttel, há észnéll vané? Na, osztán hamar béfuttam s a pincébőll a slagot kieresztettem, s kiótottam, s ott áll mellette ez a lökött öreg, me asztot veszem észre, te Jóska, hogy második gyermekkorát éli, annyi mindenhez hezzapiszkáll. Mi? Osztán én esszeszettem nájlonyzsákba, Jóska, s osztán aszonták, hogy ki kell tenni a blokk elé s osztán jőnek ezek az ávésok vagy ávémárijások, s elviszik. Hálló?
Mondom odafel Kerekesnek is, hogy micsinált az öreg, de há nem figyelt réjám, me a tévébe valami mekszikói filmbe ahajt csókolósztak s osztán aszongya nekem, hogy ejj, amikó annakidejinn mi is esztet csináltuk..! Hogy amikó kóvártéllyba vótunk, s a fehérnépek fel-fejöttek, me lekésték vót este a nyikómenti buszt, kérlekszépenn, me addig itattuk őköt a Braszérijába vagy a Szelektbe vagy odaát a Szabóba, hogy má aszonták, hogy ejiszenn inkább idefel nállunk alusznak, s osztán onnétróll indúltak munkába. Na. Mondom, szomszéd, immá nezzed a telenovellát a tévbe, értöttedé, s ábrándozzál, mind a bakkutya a hódvilágos éccakára, me én menyek le, me dógom van a pincébe, me ahajt a papondéklit fől kell tegyem a pócokra, kérlekszépenn, s az egérfogót is le kell tegyem a pityóka mellé, me úgy békaptak azok is, hogy ahajt mindent rágnak széjjel. Me valamelyiknap is kettőt ütött agyon az egérfogó, kérlekszépenn, s akkora bele vót az eggyiknek, mind eggy kőlykedző póknak, me ezek is addig esznek, amígy van előttük valami. Na, úgyhogy így állunk, Jóska, kérlekszépenn, immá kézilabdába megeresztettük Bákónak a bőcsességit, s szombatonn az osztrákokot is úgy elverjük, hogy ahajt Bécsig mennek szégyenükbe. Na, teszem le, s eggyet bénézek a bodegába, me Dénkónak átalszóllottam, hogy bémenyek.
Like this:
- Hálló? Na, szerussz, Jóska. Odafel vótam Kerekeséknitt. Kicsitt meg vagyok részegedvel, me ez a kolontos űl az ágyba s hozassa az italt, értöttedé, s addig-addig, hogy érzem, hogy máma minnyá meg vagyok ereszkedvel egésszen. Le kellett jőjjek, me éresztem, hogy béfeküszök melléje s ott is aluszok. Elég ahhezza, hogy délutánnyába főlűltem hezza, s még Gizi nem vót otthon, s lekűdött a bótba, értöttedé, hogy hozzak sőrt s eggy kicsi köményest s ahajt tőccsem ki, s osztán megittuk. Fekszik ott az ágyba egéssz nap, ki van dögőlvel, s nezi a tévét. Fájni nem fáj a lába, aszongya, értöttedé, de há csak pisílni kel fől, s mankókkal jár. Ez mosmá így lessz még eggy jópár hétig, kérlekszépenn, s viszket is, aszongya, s Gizinek az eggyik kötőtűjivel ahajt vakargassa. Aszongya jó nyúgottan megvan, csak há nem tud lemenni a bodegába, s most odaki a ház mellett is dolog s tennivennivaló vóna, értöttedé, de há micsinájjon? Gizinek eszi meg az életit, szökteti, s kiszógáltassa magát, mind eggy császár, szedi az alvókálmint, s jajgat, s sóhajtozik.
Hálló? A lényeg az, Jóska, hogy ezeket nem vették fől Sengenbe, me jól tuggyák, hogy itt ezenn az órszágon mindenki úgy átalmenyen, mind a fing a gagyánn, s osztán vakarószhatnak, hogy honnétról menyen hezzuk annyi nép, há tavaly nemhijába pakólták haza a sok cigánt Párizsbóll. Kerekes is aszongya, hogy ez így van rengyin, kérlekszépenn, s ne mind rúgjanak a fingjuk utánn, értöttedé, s nem mind átkozzák a finneket s a hollandokot, me azoknak igazuk van, me biza arra se vagyunk képesek, hogy amire mekkérnek szépenn, asztot bétarcsuk. Há így vané, Jóska, vagy nem így van? S félnek tőllünk, értöttedé, me aszongyák, hogy olyan elegük van belőllünk a francijáknak s mindenkinek, hogy nem kérnek többet belőllünk. S hijába mongyák évek óta, hogy az ukrán határra oda kéne figyelni, me napminnap egyebet nem lácc a tévébe, értöttedé, hogy mikó szivarat, mikó szeszt hoznak bé tonnaszámra. Úgyhogy nincs amit csodálkozni ezenn, Jóska, itt Böszészkujék magyarászkodhatnak, hogy így s hogy úgy, me asztot gondólták, hogy bémenyünk az unijóba s itt eggy-két év alatt odaérünk, hogy olyanok leszünk, mind azok nyugatonn. Há döglenek étlenn az emberek az órszágba, Jóska, s jóll lássuk, ember! Há leszegényitették az egéssz órszágot, ahajt úgy bényaltak az Ájemmeffnek a valagába, s most itt csodálkoznak, hogy a finnek s a hollandok kötik az ebet a karóhoz?! Azok civilizált órszágok, Jóska, akárhogy vesszük, s ott emberek laknak, kérlekszépenn, s nem így élnek, mind nálunk a vályogházba s villany nékűll. Há Sikaszóba ahajt húsz kerek esztendő alatt a villanyt nem vótak képesek még bévezetni, s akarnak menni Sengenbe! Há mommeg, te, há megáll az eszem, ha réjagondolok! Há okoskodik Sanyi bá is, kérlekszépenn, me főjött meglátogatni Kerekest, hogyhá most Böszészku ebbe belébukkik, mongya, hogy a Sengen odalett, s mongya Kerekes, hogy nálunk nem az ilyenekbe buknak belé a póllitikusok, Sanyi bácsi, ne gyermekeskeggyen, há ha az ilyesmi számittana itt a többségnek, nem így állanánk húsz esztendővel a fórradalom utánn. Há ha itt számittana az embereknek, hogy menyünké bé a Sengen-ádéráréba vagy nem menyünk, há ilyen Vángyélijékot s Dzsidzsi Békálikot s Vádimokot nem látnánk a tévébe minden áldott nap, me ha a popór olyan vóna, akkór még eddig az órszágbóll is el kellett vóna mennyenek, nemhogy napminnap a tévébe fesziccsenek, mind a pók a lucernásba! Hálló? Há így vané, Jóska, vagy nem így van?
Na. Kerekes megindúlt pisílni a sok sőrtőll, me hallom, hogy kopog odafel a mankójival. S szavamot ne feleggyem, itt hogyha eccer olyan menet lessz, Jóska, hogy télleg fől találnak venni Sengenbe, akkó ez az unijó már rég nem az az unijó lessz, mondom neki, Sanyi bácsi, amirőll annakidejinn a kilencvenes évekbe beszéltek nekünk. Mi? Hogy mondod? Pontosonn, Jóska, má mosse az. Há mit akarunk? Itt kétezerhét óta, amijóta fővettek, mommeg őszintén, hogy léptünké eggyet előre? Mi? Me én egyebet nem látok, csak asztot, Jóska, hogy a válcság így, s a budzsetárisok úgy, de se pénz, se posztó, kérlekszépenn, s csak topogunk eggy hellybe, mind a vett malac. Me a bezzint viszik fől, a köszkőccséget viszik fől, s a kenyeret viszik fől, s a navétajegyet viszik fől, s a cséféréjegyet viszik fől, s mindent visznek fől, s most is aszongyák, hogy a búrszák esmenn elkesztek esni s minnyá válcság válcság hátánn. Me itt nyomják a szöveget, hogy jövőre így lessz, s hogy úgy lessz, de én aszondom, Jóska, hogy jövőre is vállasztások lesznek, s itt esmenn menyünk neki a falnak fejjel. Átaladnak még nyóc kilóméter ótópályát s két fűrészmosztos kazánt, értöttedé, s asziszik, hogy ezzel minden meg van bocsátval. Asziszik, hogy mindenki meg van bolondúlval, Jóska, ebbe az órszágba, s Kerekes aszongya, értöttedé, hogy őszerinte biza itt a naggya még mindig megvan, me ötlejétt s két ingyérmiccsétt még mindig arra szavaznak réja, aki aggya. Na. Hálló? Hallám tegyem le, s fekügyek le, me csak fölidegesittem magamot, s ma ejiszenn bodegába se menyek, me eleget ittam odafel Kerekeséknitt. Na szerussz.
Like this:
- Hálló? Te vagyé, Jóska? Nezmeg, ember, ebbe a hellybe jövök a kórházból, me Kerekes esszetőrte magát. Mi? Há olyan mérges vagyok, el nem tudom mondani. Há elég ahhezza, hogy ahogy déllutánnyába hazakerűtünk munkából, bélépek az ajtónn, értöttedé, s én eggy akkora csattanást s órdittást hallottam, hogy aszittem esszedőll a blokk, há ez a marha Kerekes akkorát esett, kérlekszépenn, hogy az ajtónknak nekivágódott, s a lábát abba a helybe eltőrte. Há leesett a lépcsőnn, Jóska, me hazafelé megittunk vagy két-két felet a bodegába, s a liftből ahajt kiszállottunk s én béjöttem, s nem telt belé eggy perc, s leesett a lépcsőn. Én kinyitottam az ajtót, de há má úgy órditott hitván, hogy a blokk abba a hellybe esszefutott. Hamar hívom a száztizenkettőt, me én egybőll láttam, hogy nem tud réjaállnni, s hogy ott neki el van tőrvel, értöttedé, me úgy üvőtött, hogy a könny is jött a szemibőll. Há mondom, há te marha, há hova indúltál, ember, s aszongya, hogy eggyet vissza akart menni az alimentárába, értöttedé, me Gizi réjabíszta, s elfelejtett kenyeret venni. Na, mommeg te! Osztán kijött a mentő s rögzitették, békötték, valahogy a nadrágját lerángattuk, s hórdágyonn levittük a mentőbe. Isten őrizzen meg mindenkit, hogy odakerűjjünk, Jóska! Osztán a mentőbe én nem űlhettem bé, de hamar Sanyi bá hívott eggy takszit, me Gizi még munkába vót, déllutános vót, s ahajt én is bésuvattam a sűrgösségire. De há ott má mocskoskodott az órvossal s a felcsernőkkel, értöttedé, s osztán átal kellett nyomjam röggönyre, s megröggönyöszték, de há montam, hogy el van tőrvel, kérlekszépenn, s mind a két csont el van pattanval. Na. Aszonták eggy napig benntarcsák, hónap jöhet ki, de há akkora dologba vót, miután megynyúgodott, hogy mind haza akart jőni. Hónap osztán kell szójjak a mesternek odabé, értöttedé, hogy ahajt írják ki betegszabaccságra, me há Kerekes eccer két hónapig gibszbe lessz, kérlekszépenn, me akkorát esett, mind eggy nagykabát, s immá a bétakarittásnak is annyi, s a bodegába menésnek is annyi, úgy elrendeszte magát. Na. Mommeg, te! Há mondom, te marha, há nem tucc a lábad elé nezni, há hogy az istembe tucc akkorát lépni, ember, há a gyermek jobban odafigyel, mind te! Há aszongya, hogy ahajt fől vót mosval a lépcsőház, s azonn csúszott meg, mondom, szomszéd, nekem ne mongyad, ember, há Marika takariccsa, kérlekszépenn, s mindig hetfőnn jő, há nem vót ott semmi síkság, értöttedé, csak há szépitti, hogy Gizinek ne kejjen elszámójjon. Osztán főhívta Gizit a röggönyrőll, s megmonta, hogy mi a helyzet, de há itt nem vót amit magyarászkodni. Sanyi bá is okoskodik ott a fődszintenn, hogy há esmenn részeg vót, s hogy így s hogy úgy s mondom, fogja bé, Sanyi bácsi s mennyen el innétrőll, s annyit ne mind lémitájjon itt a mentő mellett, s inkább azon gondókozzon, hogy a gruppot s a blokk körűll ki takariccsa meg, értijé, me itt biza Kerekes karácsonra ha helyrejő. Há… Mi? Há itt amíg essze nem fórrik, kérlekszépenn, addig nyomja az ágyat. Megeszi Gizinek az életit, Jóska, s émmá előre félek attól, hogy amikó Gizi nem lessz otthon, eggyfólytába eszi osztán az enyimet is, hogy mennyünk a bodegába, s ide mennyünk, s oda mennyünk. Így vané, Jóska, vagy nem így van? Na. Osztán hallám meglássuk.
S máskülömbe? Meg se kérdezem, hogy vagy. Mi jóll, kérlekszépenn, éppeg mondom Manyinak, hogy mi vót, immá Kerekes nyomja az ágyat osztán itt fölöttünk, me a gibsz az olyan, hogy párnávall fő kell pockólni, olyan dóga lessz, mind a császárnak, kérlekszépenn. Na. Manyi aszongya, hogy éppeg jó, me akkó nem menyünk annyit a bodegába, s asztot a pénszt, amit elisztok, immá fére lehet tenni, me jő a tél. Mondom, asztot a pénszt, amit elinnánk, hitván Kerekes oda kell aggya az órvosnak, kérlekszépenn, me osztán vissza kell menni felűlvizsgálatra, s le kell venni a gibszet, értöttedé, s olyan világot éllünk, hogy biza ma mindenkinek adni kell, me a kórházba is olyan fizetések vannak, értöttedé, hogy elsírja magát az ember, ha meghajja. Na. Há így vané, vagy nem így van?
Hálló? Éppeg hallom, hogy kezdik s végzik Böszészkujék, hogy esmenn kell énekelni a himnuszt, a Déstyéáptötét. Há mommeg, te, há nem asztot kéne csinájják, hogy esztet a szerencsétlen tanűgyet eggy kicsitt esszeszeggyék, te? Há a sok kőlyket elvákták az éreccséginn, s essze vannak esvel, mind eggy tótórgona, s mosse azonn jár az eszük, kérlekszépenn, hogy valamit mozdiccsanak, há énekeltetik a Tréjkulórt a gyermekekkel. Vagy a Déstyáptát. Mindeggy, Jóska, énekejjék, ha nekik jólesik, csak ez a hitván Kerekes éppeg jőjjön helyre, me úgy megsajnáltam, mind eggy gyermeket. Hallám eggyet mennyek le a bodegába s erre a nagy ijeccségre valamit igyak meg, me… Lejösszé eggyet eggy félre s eggy sőrre?
- Hálló? Te vagyé, Jóska? Na. Jő az ősz, Jóska, me fúj a szél, kérlekszépenn, s azomba ki kell mennyünk Kerekesékhez, a fösső szomszédékhoz, hogy eszt-aszt kiszeggyünk a fődbőll, me olyan világ van, hogy ha te nem szeded ki, há kiszedi más. Így vané, Jóska, vagy nem így van? Mútkor is kiment a vetemémbe, s aszongya, hogy valaki lóval vót beléállval, me a szekér nyoma is ott vót s a ló is odaszart, s hezzanyúltak a terménhez. Aszongya nem tuggya, hogy Laji bájék vótaké, akikkel élbe van a ház mijánn vagy mások? Na. S bé-béjár a medve is, Jóska, mostanába má nincs az a falu, ahova bé nem menyen a kúrva medve, értöttedé, úgy el vannak szaporodval. Annakidejinn az öreg lőtte őköt, de most nezmeg, hogy hogy elkaptak. Éppeg Sanyi bá mongya, a blokkfelelős, hogy fijatalkorába eleget járt ő is vadászni a párttitkárokkal, értöttedé, s hogy annyi medvét s annyi vaddisznót meg-meglőttek eggy-eggy hétvéginn odafel Ivóba, hogy asse vót amit csinájjanak annyi hússal, s a nép éhezett idebé. Na.
Háló? Odavótunk Kerekessel a pijacra valamelyiknap, s ahajt a gogosár fölött összeüvőtött valami román fehérnéppel, olyan cigönijáda lett, hogy mindenki minket nezett. Mi? Há elég ahheza, értöttedé, hogy lementünk gogost s vinetát venni, hogy tegyék el a zakuszkát Kerekesék. S há megvettük a vinetát a romántóll, kérlekszépenn, s nekiállott eggy másikkal alkudozni a gogos fölött, értöttedé, de há ez a kolontos Kerekes a katonaságnál esszeszedett romántudományával ahajt elkezdett tudálékoskodni s öt perc alatt akkora órdittozás lett, hogy mindenki minket nezett s a fehérnéphez eggy kápiját is hezzavágott. Aszittem megnyuvassza. Me megeggyesztek, hogy megveszen tizenöt kiló gogost eggy nagy raffijaneccbe s két kiló kápiját, s lemérték, értöttedé, s a véginn a fehérnép százeggyig állitotta, hogy ő nem annyit mondott, amennyit mondott, s hogy zsúr pé dumnyézéu, s minden, s ennek főfutott az agyvize, me valami hitványokat is belémért, s aszonta, vásár vissza, s a sok gogost kiborittotta, s eggy asztalnál tovább vásáróltunk bé. Osztán utánna az a két fehérnép szólalkozott essze, me az ember asztot gondólná, hogy ezek mind eggyütt vannak, kérlekszépenn, de nem, me asztot lesik, hogy hogy tuggyanak eggyik a másiknak keresztbe tenni. Na. S osztán a másik Górzs megyeji fehérnéptőll bosszúbóll bévásárólt, hogy a másikot egye a fene ott mellette.
Na. Mi? Én nem szóllottam semmit, te Jóska, csak állottam s pislogtam, mind a béka a pinának. Osztán mind montam, hogy mennyünk haza takszival, ne mind cipejjük, s aszonta, hogy ő biza asztot a takszipénszt inkább meginná s ahajt a pijac mellett abba a kicsi bodegába két felet meg is ittunk. Aszongya, a felesége a lelkire kötte, hogy nehogy talájjon inni, de aszongya nem érdekli. Én erre mit mongyak, Jóska? Hazacipeltük a gogost s a sok vinetát, s éppeg állottunk neki, hogy a bórkányokot hozzuk föl a pincébőll, kérlekszépenn, de addig mind csörömpőltünk, hogy Sanyi bá kijött, s má belészóllott, hogy mit mind izéllünk esmenn, s Kerekesnek a cukra főfutott, s réjaszóllott az öregre, hogy ejiszenn mennyen bé, s annyit ne mind lémitájjon, ne szójjon belé ami nem az ő dóga, értijé, s elégeggyen meg avval, hogy annakidejinn mindembe belüthette az órát, s most fogja bé. Bé is vakarodott az öreg.
Na. Osztán a pincébe ahajt leűltünk, s megittunk eggy-eggy pohár házibórt, béjött Bokor is a fődszinrőll nagy borzosonn, me ő is felébrett, értöttedé, s osztán elosztottuk a fotbalt. A magyarok eccer jól béindúltak, megeresztették a svédek bőcsességit is, s meg Móldvát is! Ezek odabé megcsinálták a nagy últramódern stadionnyukot, de há jól láttad a tévébe, Jóska, há olyan füvük vót, hogy fől lehetett hántani, há Nikolicájék eggyet léptek s ott osztán főd s fű minden duvatt ki. Há mommeg ember, réjakőtnek kéccázmillijó eurót s ilyen fotbalpályát csinálnak, há nem szégyellik magukot a nagyvilág előtt, te? S most jőnek Dzsidzsijék, hogy a zsebükbőll újjat csinállnak? Há nem lehetne asztot a pénszt máshova tenni, te, há döglünk étlenn, kérlekszépenn, s ezek ahajt húsz kerek esztendő alatt tíz kilóméter ótópályát alig tuttak megcsinálni s asse jó. Aszongya Kerekes, hogy őtöt ezek nem érdeklik, me azomba ő teszi le az esküt, kérlekszépenn, karácsonyig ejiszenn magyar állampógár lesz, s ő biza a román buletint a szekrénbe ahajt béteszi, s onnan ejiszenn ebbe az életbe többet nem kell elévegye. Mondom, amikó jőnek népszámlállni, elé kell vegyed, szomszéd, me avval írnak bé, s aszongya, hogy neki ne magyarázzak, me ő asztot diktál bé amit akar. Kétezerkettőbe, vagy mikó vót az utóssó népszavazás, há alig tuttam vót lebeszélni, te Jóska, hogy az isten mekfizeti, hogy nem mind székelykeggyen annyit, s írassa magyarnak magát, me ezek azétt írták bé a pappírra, hogy székely, értöttedé, hogy tuggyák asztot mondani, hogy a magyarok kevessen vannak. Osztán csak magyarnak íratta magát. Ez most is így lessz, Jóska, nekem ne mongyák, me vér nem vállik vízzé, kérlekszépenn, s az őrdög nem alszik.
Hálló? Na. Szombatonn kézilabdameccs, jő ez a nagy bőcs Sztyáuá, má alig várom, értöttedé, hogy megeresszük esmenn a nagy bőcs pofájjukot. Aszongya Kerekes, bénézünk, me rég nem vótunk meccsen, s hazafelé meg is kéne inni valamit. Az asszon úgyis a zakuszkaeltevéssel lessz elfoglalval, értöttedé, úgyhogy eggyet jó nyúgottan béűlhetünk a bodegába. Na. Jösszé? Na, akkó teszem le.
- Hálló? Te vagyé, Jóska? Na, mi a helyzet, kérlekszépenn? Há itt né, tanakodunk Kerekessel, a fösső szomszéddal, hogy még annyit hezza kéne tegyen a leválláshoz, hogy az ablakokot ki kéne cseréjje termóplántos ablakokra, me aszongyák annékűl semmit se ér az egéssz levállás, értöttedé, me a meleg úgy átalmenyen azonn a régi hitván ablakonn, mind a fing a gagyánn. Ez a helyzet… De há az is annyi pénz, amíg bészerzed a termóplántos ablakokot s főteteted, hogy a gagyád is réjamenyen, Jóska, me a kalorifereket akik tették fől, há Kerekes réjuk kellett órdiccson, me délellőttyibe fölérkesztek nagy dérrel-dúrral, s ahajt tizeneggykór má a kicsiszobába az üveges sőrt ahajt úgy tekerték bé, mind Bójti a kórót. A kezük nem jár, csak a szájjuk, s eggyik szivar a másik után s minden féllórába állnak meg s órabérétt dógoznak. Osztán Kerekes pontra tette őköt, s megmonta, hogy neki itt a munkát csinájják meg, s osztán mehetnek le a bodegába s ihatnak hajnalig s napestig, me őtöt egyeseggyáltalánnyába nem érdekli, de asztot a kúrva kalorifert immá lássa a falonn, értiké, me ő azétt fizet, s nem azétt, hogy bőcsködözzenek, s osszák a nőköt s a póllitikát. Me má füttyögtettek a fehérnépeknek az ablakbóll, s Kerekes aszonta, hogy maguk biza ejiszenn egymásnak füttyögtessenek s a dolognak, ne a nőknek, kérlekszépenn, me ő tizennyóc esztendőt az öntődébe dógozott vót, duplakenyérbonnya vót, s minnyá úgy meghinti visszakézbőll valamelyiket, hogy ahajt a levegőbe átalőtözik. Na. Így megmonta tisztánn.
Hálló? Ott vagyé? Bévótunk a pijacra kedden, s zakuszkánakvalót vettünk, s gogost eltenni, hogy a télen legyen amit elévegyünk, Jóska, me esmenn szűk esztendő lesz, aszongyák. Itt ahogy nézem én a híreket, há ebbőll a világbóll semmi jó nem lessz, értöttedé, me minden rosszfelé menyen, me mosmá eggyesek a pénzcsinálással odakerűltek, hogy nekik asse számitt, ha valamelyik európaji órszág tönkremenyen, s mindenki leszegényedik, me a lényeg az, hogy nekik annyi pénzük legyen, hogy asse tuggyák, hogy mennyi van. Me úgy jáccadoznak a tőzsdén a sok nemlétező pénzzel, Jóska, minha kaszinóba lennének, s közbe odale Afrikába az emberek halnak étlenn. A kommunizmus se vót jó, kérlekszépenn, me ahajt nyóc osztállyal s bunkó fejjel mind az ilyen Sanyi bá-féllék uralkottak rajtunk, értöttedé, de most esse jó, te Jóska, hogy ahajt valakik valahól eggyet vakarnak a faszukonn, s az euró ahajt hirtelennyibe úgy főlmenyen, hogy pofánk tátva marad tőlle. Há így vané, Jóska, vagy nem így van? S ebbe a lökött Sanyi bába még mindig benne van ez a szóciálizmusba bétanúlt trehányság, kérlekszépenn, me a mocsok kicsi kutyájja egyfólytába esszeszarja a virág-gruppot, hijába takarittom szinte minden áldott nap. Ezerszer elmagyarásztam, megugattam neki a blokk előtt, hogy Sanyi bácsi, a jóisten mekfizeti, vigye máshova szaratni Bubit, me a fűbe mindig otthaggya a dógát, kérlekszépenn, vagy vegyen egy nálonyzacskót s ne féjjen lehajólni, s a kutya szarát fővenni s a szemétbe dobni. Na. Me má megfigyeltem, hogy vannak fijatalok, akik esztet csinájják, hogy a kutyát megsétáltassák, s a kicsi nálonykesztyüvel a szarát eggy pillanat alatt főkapják, mind a tyúk a taknyot, s a hellyire teszik. Mútkórjába is éppeg Kerekes éppeg neszte, hogy ahajt eggy kicsi dufla kerekseggü léánka ahajt lehajólt a miniszoknyába a kutya után, s mindene kilátszodott, Kerekesnek esett ki a két szeme. Na. De há az ilyen Sanyi báknak hijába mondod, kérlekszépenn, me ő megszokta, hogy ő a kakas a szeméddombon, értöttedé, s akkó kukkorékól, amikó akar, s asztot csinál, amit akar, kérlekszépenn, me ő öreg, s neki minden meg vót engedvel annakidejkinn is, s most is megvan. S esztet lássa tőlle a nagybőcs újgazdag fija is, me annak se parancsól senki, me ha valamit hezza találsz szóllani, mindenki aszongya, hogy fogjuk bé, me mi semmire se vittük az életbe, s ő pediglen nyócvan embernek munkát ad. Na. S ahajt évek óta szaros karóval se éred fel az órrát, me amikó béállitt Sanyi bájékhoz hétvéginn, még arra se képes, te Jóska, hogy ahajt köszönnyön, hogy eggy jónapotot odavessen. De há az ilyeneknek áll a zászló, Jóska, micsinájjunk… Egyéb nincs, kérlekszépenn, mindenki fingfűrészelésbőll olyan jól meg tud éllni, Jóska, csak mi rágjuk a szájunk széllit s mérgelődünk, hogy nem menyünk eggyrőll a kettőre. Na.
Hálló? Szavamot ne felejcsem, Sanyi bával beszélgettünk vót a kicsikutya mijatt s mondom neki, hogy né, milyen kicsi hajlékony állat, Sanyi bácsi, maga nyajja a seggit, s erre megsértődött az öreg. S há mondom, há nem maga, értijé, hanemhá a kutya magának, Sanyi bácsi, s erre réjámfőrmett, hogy őneki nem nyajja senki a seggit s ő se senkinek. Micsinájj, Jóska? Viccelődik az ember, s asztot is féreértik, kérlekszépenn, amit mond. Na. Hálló? Hallám micsinának fotbalba a magyarok a svédekkel, me ettőll az Ibráhimovicstóll úgy féllnek, mind a tűsztőll. S Picurkájék is hallám megveriké Lukszembúrgot, me ha ki találnak kapni vagy egált csinálnak, kérlekszépenn, há a nagy stadionavatójukonn egyéb nem lessz, kifűtyűllik őköt s lehúgassák, s osztán ott Mitikájék s Szándujék magyarázhassák a bizonyittvánt, me akkó esztet a Picúrkát is elhajcsák. Na. Hallám eggyet mennyek le a bodegába, s beszéjjem meg Kerekessel, hogy a meccseket hól nezzük. Teszem le.
- Hálló? Te vagyé, Jóska? Na, micsinátok ebbe a dögmelegbe? Eccer jó meleg lett esmenn itt agusztus végibe. Mi? Há annyit dógosztam, Jóska, hogy a két karom szakad le. Há az a nagy helyzet, hogy Kerekesék levállottak az Egecselétőll, s akkora munkába vagyunk, hogy alig láccunk ki belőlle. Mi? Há a kérést leatta vót még ahajt júniusba s én vótam a legelső, Jóska, aki aláírtam, de há mindenki aláírta úgy, ahogy kérték az Egecselénél. Aszonta, hogy őt biza többet nem érdekli, értöttedé, me kőcsönt vett fől valamelyik bankbóll, s ha a gagyájja réjamenyen, akkor is levállik, kérlekszépenn, me má elege van abból, hogy télenn fizetik a négy-öccázlejes köszkőccségeket, s abból, Jóska, kérlekszépenn, hogy minden áldott reggel Gizivel eggy negyedórát várnak a melegvízre, hogy megmoshassák az ízzatt valagukot! Na. Így megmonta tisztán odafel az Egecselénél vagy Úrbángosználl, vagy hogymongyák, amikó béatta a kérést. Onnétróll kijöttek valakik s ahajt megneszték a lakást, s sokat kellett fizetni érte, de az avizt megatták, s immá nekikeserettünk, mind Dénkó a vetésnek, s megcsinájjuk. Há az a helyzet, Jóska, hogy a kőcsönt lejbe vették fől, me itt szerencsére nem basztak úgy ki az emberekkel, mind odaki Magyarba, értöttedé, me aszongyák, hogy ott eccer úgy mekkeserittették az embereknek az életit, hogy eggyeseknek az egéssz életük réjamenyen arra a hitván svájcifrankhitelre, kérlekszépenn, fizethetnek, amíg élnek. Csurran-cseppen eggy kicsi a falusi örökségbőll is, aszongya, s inkább déllután bévállal még valamik maszeket, de úgyis megcsinájja, me nem tűri mosmá tovább télenn, hogy ahányszór meglássa, hogy Sanyi bá kiteszi a közös kőccséget a postaládára, kérlekszépenn, há kap a fejihez. Me az infrakt s az agyvérzés úgy kezdi kerűgetni, mind a tyúk a bakkrécét. Na. Elég ahhezza, hogy a kalorifereket s a csöveket levettük valamelyik déllutánnyába s kicsiszekérre raktuk, s béhúsztuk a Remáthoz, me eggy kicsi pénszt attak érte, kérlekszépenn, me az is pénz, Jóska. Me szűk világ van, s ilyenkó az ember minden lejt éllire teszen, kérlekszépenn, me sose tuggya, hogy a hónap mit hoz, csak éppen egésség legyen, s kórházba ne kerűjjön eggyikünk se. Há így vané, Jóska, vagy nem így van? Na. Osztán allett a vége, hogy jöttünk visszafelé a Remáttól, s eggyet megálltunk a bót előtt s eggy-eggy dobozos sőrt megittunk, me aszonta Kerekes, hogy biza ma ennyit megérdemelünk. Na. Úgyhogy leszettük a dógokot, s osztán hét elejinn jőnek valami maszekcégtőll a szakik, s megcsinájják eggy pár nap alatt.
Mi? Hogy mondod? Há Sanyi bá, a blokkfelelős biza ellenkezett, me ugyé minél többen vannak leválval a blokkból, annyival kevesebbfelé oszlik a köszkőccség, de há Kerekes aszonta, hogy őtöt se kérdeszték meg, amikó más levállott, s Sanyi bácsi haggyon neki immá békit, s ne mind izéjjen, hanem mongya meg a lakószöveccségnéll, hogy ő béfejeszte véllük s bé az Úrbángosszal is, s mindekivel, me ennyi neki is jár örekkorára, hogy annyi melegje van, amennyit akar s akkó fűrdik meg melegvízbe, amikó akar. Soha el nem felejtem, Jóska, a savanyó pofájját, amikó kétezerhatba minden áldott déllután kérezzett bé a törűlközővel s a szappannyal hezzánk, me fagytak meg odafel s fürödni se tuttak, csak ették meg egymásnak az életit Gizivel. Immá vége lessz, kérlekszépenn, eccer s mindenkórra.
Hálló, ott vagyé még? Na, immá megeresztették a Dinamó bőcsességit az Európa-kupába, gátá, űltek ott a fejesek a Stefáncsélmáréba s úgy le vótak tőrvel, mind a bili füle. Hallám osztán mi lessz a válogatottal is, kérlekszépenn, me a magyarokkal esmenn esszesórsólták őköt, s osztán jővőbe az Európa-bajnokság utánn jő a menet. Addig Mútunak is megbocsát Picúrka, olyan lessz, mind annakidejinn Hádzsival, hogy a magyarok ellen csak visszaállott a vállogatottba. Na. Teszem le, Jóska, hallám eggyet bénézek a bodegába, hónap elmenyek dógozni, sosztán kezgyük előrőll Kerekessel a menetet, me nagy dologba vagyunk.
- Hálló? Te vagyé? Na. Rég nem láttalak s nem hallottalak, Jóska, me ahajt odavótunk eggyet le a tengerre Kerekesékkel, a fősső szomszédékkal. Mi? Hálló? Há Mámájánn vótunk, Jóska, me asztot ismerjük, s aszongyák oda menyen le a legtöbb magyar. Na. De há udvarhellyiekkel nem talákosztunk. Eggy hetet, Jóska, s azelőtt odaki vótunk falunn, értöttedé, hogy kicsit esztet-asztot megmozgassunk, kérlekszépenn, me hanem semmi se lessz az idén. Eccer szeszéllyes eggy mocsok nyár van, értöttedé, minnyá-minnyá romlik el az idő s az ember az istennek se tud eggyrőll a kettőre jutni. Há Mámájára mentünk, Jóska, me mi régebben is odajártunk, amikó még vót pénzünk, me Manyi mind asztot akarta, értöttedé, hogy ejiszenn Kosztinestre vagy Efórijára mennyünk, de há Kerekes osztán addig mind erősködött, hogy csak Mámájánn köttünk ki. Magpakóltuk a Vartbúrgomot atyamárijásonn s vagy másfél nap alatt valahogy ledöcögtünk. Kerekes Fetesten akkorát fingott a kocsiba, Jóska, hogy ki kellett szájjunk, hijába montuk neki Szinájánn, hogy ne egyék fuszulykát a miccs mellé, nem vót kivel beszélni. Osztán megérkesztünk, kérlekszépenn, valami erőst óccsó házba békőtösztünk s onnétróll jártunk ki a plázsára. Mi? Sokan vótak, Jóska, s biza sok a bőcs ember. Sok vót a bőcs román majom, értöttedé, me osztán ott a parton senkinek se parancsólsz, akkora hellyen vannak. Eggy pasas mellénk telepedett úgy nyóc méterre, akkora lánc vót a nyakába, mind az újjom, s úgy keszte bőgetni esztet a mányélé zenét, hogy az agyam duvatt széjjel tőle. Eggy darabig bírtuk, osztán mondom ennek a Kerekesnek, hogy hallám szójunk oda a pasasnak, hogy ejiszenn fejezze bé, me jókedvünkbe kap, s a láncot réjahúrkolom a nyakára s megemelem. S ahajt két perc múlva annyit láttam, Jóska, hogy Kerekes jő visszafelé s a bőcs majom ahajt szedi föl a pléggyit a homokból s menyen el, még visszanézni se mer. Kérdem, mit montál neki, te, s aszongya, hogy ő egyebet semmit, csak odaállott fölije, s a kicsi bricskit ahajt kinyitotta a pléd felett, s réjamútatott a kazettafonra, kérlekszépenn, s attól a pasas ahajt úgy megjedett, hogy szinte esszefosta magát ott nagy hirtelennyibe, s osztán úgy eltűnt, mind a szamár a ködbe. De mennyen is az ilyen, Jóska, me más nem mert hezzaszólni, de osztán Kerekes pontra tette.
Hálló? Mi? Vittünk valami kicsi módern fotógépet, de annyit kénlóttam vélle, te Jóska, hogy a lelkem is keserű belé. Kerekes okoskodott, hogy a fija gépjit vigyük el, me jó műszer, de há annyi gomb vót rajta s olyan kicsike vót, kérlekszépenn, hogy Manyit ahajt alig kéccer tuttam lekapni vélle, hitván annyit ült a tengerbe a gumimatraconn, értöttedé, hogy má belé vót gémberedvel s reszketett a szája. Nem az én kezemnek taláták ki az ilyen kicsi finom gépeket, én annakidejinn megszoktam vót a Szmenát s a Viliját, ezeket az orosz gépeket. Há nem mondom, vót hideg is, esső is, Jóska, me végigment ott is eggy olyan vihar, hogy estére ahajt bodegát kellett keressünk Kerekessel, kérlekszépenn, de há úgy vettem észre, hogy ott se mindig bánnak szépenn mostanába a túristákkal, me úgy csinálnak, kérlekszépenn, minha mi tettük vóna tönkre a szezonnyukot. Osztán vót egyéb is, me vagy a fehérnépekkel vót a baj, vagy ez a lökött Kerekes csinált valamit, me eccer ahajt nem tutta tartani a pofájját s magyarúl kérte a csíki sőrt. S osztán nem akartak kiszógálni sőrrel eggy ilyen kertbodegába, s mielőtt Kerekes elkezdett vóna církuszkodni, há inkább aszontam ejiszenn mennyünk másfelé, értöttedé, me most eggy slábba se eggy szál fürdőgagyába a mámájái milicija itt úgy hiányozna nekünk, mind az üveges tótnak a hanyattesés. Na. Úgyhogy jól megvótunk ott pár napig, csak há kicsi pénz, kicsi nyaralás, tudod hogy van, Jóska, nem tuttunk a fingunk után rúgni. Ittuk a csíki sőrt s ráktuk az apróhalat, s heverésztünk a homokba, csak há eccer-eccer oda kellett szójjunk a mellettünk levőknek, hogy kicsitt viselkeggyenek, me bunszimc is van a világon, s a kicsikutyájjukot vigyék ell innétrőll, s a pofájjukot fogják bé, me mi pihenni jöttünk. Eccer facsaratos emberek vanak arrafelé is, te Jóska. Beszéjjük mi itt, hogy kettészakatt a város, de há útájják eggyik a másikát azok is odabé úgy, hogy há aszongya az eggyik jól megtermett pasas, valahonnan Rosiórdévédé mellőről vót, hogy náluk a faluba annyira élbe vannak az emberek egymással, hogy temetésre tórmát tesznek a zsebkendőbe, hogy tuggyanak sírni. Mondom nálunk úgy van, jóember, hogy ha vasárnap valaki a templomozás után hangosonn aszongya, hogy az erdőjit visszakapta, hirtelen az egéssz falu rokony lessz. Na. Há így vané, Jóska, vagy nem így van? De azétt jó vót, Jóska, ne mind panaszkoggyak. Manyi s a Kerekes felesége ahajt úgy lebarnúltak, kérlekszépenn, hogy ahogy hazajöttünk, há Bokór szomszéd a fődszintrőll nagy részegenn ahajt aszitte, értöttedé, hogy valami román fehérnépekkel jöttünk haza, me még a sláp a lábukonn vót s eggybőll kezdett rományúl kötöszködni véllük, amikó szálltunk ki a Vartbúrgbóll. Hazafelé valahól Úrzicsény vagy Plojest mellett Kerekes dínnyét vetetett, me má égett a bele, de há annyi van belőlle, Jóska, hogy vetik utánnad még ötven banijétt is kilaját. Na.
Hálló? S itthonnyába mi újság van? Csend van, me nyár van, Jóska, ilyenkó nem esnek egymás tórkának odabé a néptanácsnáll, me mindeggyik valahóva el van vonúlval nyaralni, kérlekszépenn, süttetik a seggüköt a nappal, s osztán visszajőnek s kezdődik minden előrőll. S akinek nincs pénze, annak aszongyák, hogy né, gyere bé a köszpomba s ide-oda valamilyen falunapokra, me a sőr s a miccs kikerűl. Kerekes annyi miccset megevett odale Mámájánn, Jóska, hogy aszonta, értöttedé, hogy ejiszenn eggy hónapig miccset ne lásson, me kihánnya a belit tőlle. Hijába montuk, hogy egyen halat, me nem vót akivel beszéllni.
Hálló? Osztán azomba kezdődik a kézilabda, most aszongyák meg vagyunk erőssödvel, me bévásáróltak. Éppeg nezem esztet a Dzsidzsit, fosták essze magukot, hogy valami bódoktalan búlgár csapatot legyősztek, de osztán kezdődik ott is a mocskoskodás, neféjj. Hallám eggy kicsi meleg még maratt ebből a nyárból, én aszondom hasznájjuk ki, me osztán jő az esső s esmenn el van telvel az esztendő. Hallám mennyek le eggyet a bodegába s a kicsi pijaconn vegyek eggy dínnyét a regátiaktól, me Manyi feszitt fel érte, nem vót elég odabé a hal mellé. Eggyet béjösszé a bodegába? Mi?
- Hálló? Te vagyé, Jóska? Na, szerussz. Nezmeg, te, úgy főlhúsztak ezek a fehérnépek, hogy ketyegek, minnyá bé kell vegyek eggy antinevráldzsikot, me minnyá agyvérzést kapok. Ilyen piszlicsáré fehérnépeket még nem hordott a főd a hátánn, kérlekszépenn, há minnyá bémenyek s széjjelcsapok közöttük. Há ahajt béűlnek a konyhaasztal mellé Manyihoz, értöttedé, ez a Gizi, a Kerekes felesége, s Piroska, a másik szomszédasszon, amelyik az urának az életit megette, s annyit zuvatólnak, értöttedé, hogy má az embernek az agya duvad széjjel, há réjuk kellett szójjak, hogy má fejezzék bé asztot a sok hűllyeséget. Há elkezdi Piroska, hogy aszongyák, hogy valami ufó vagy szellem béjött ide a blokkba valamelyiknap, me a pincébe is az ajtókot csikorgassa, s a liftet is elálliccsa, s erre Manyi, az enyém fólytassa, kérlekszépenn, me annyi esze van, s Gizi még réjateszen eggy lapáttal, ártöttedé, hogy biza éjjel ő is hajja, hogy mocorog valami, s a függönyt meg-meglibbenti, s a mútkor a harisnyájját nem kapta, pedig aszongya, emlékezik, hogy hova tette. Na, mommeg, te, esztet osszák eggy egéssz áldott déllután, hogy immá az úfók is megérkesztek, nincs s nem vót nekünk az ufók nélkűll is elég bajunk. Mondom a feleségemnek, hogy há te Manyika, te, há elmenté a szépeszed, te, há hogy tuttok ilyen sűltelenségeket osztani, te, há az embernek az esze megáll, értöttedé, hogy jobb dógotok nincsen, kérlekszépenn, mint esztet osztani? S aszongya, hogy én ne szójjak belé. Na, én nem is többet, Jóska, me eggybőll lementem a bodegába. Mondom ennek a Kerekesnek odale, hogyhá miről mennyen otthonnyába a szó, s az is aszongya, értöttedé, hogy há ő biza emlékszik, hogy annakidejinn, vagy tizenöt esztendővel ezelőtt szóbeszéd vót, hogy tán Almásonn leszállott vót az ufó, de osztán odébb is ment vót, me látta, hogy nincs itt errefelé amit keressen, olyan szegénység vót. De há utánna ő se hallott ilyesmirőll, aszongya, me minket az ufók is elkerűlnek, kérlekszépenn, csak éppeg ez a dögmeleg nem kerűll el, me má ez az idő is úgy meg van bolondúlval, mind a fehérnépek, me eggyik pillanatba fagyunk meg s csorog az esső, s a másikba ahajt főllünk meg. Hálló? S a bodegábóll éppeg az elébb jöttem vissza, s űllök itt a telefon mellett, de béhallatszik, hogy még mindig az ufókot s esztet osszák. Hálló? Sanyi bá is, hitván, a blokkfelelős üldögell a padonn, kérlekszépenn, mondom mennyen bé innétrőll legalább az árnyékba meg lefórdúll a padróll ebbe a melegbe, mind eggy pipe, s aszongya, hogy a fiját várja. Na, osztán jött a nagy bőcs gazdag fija minnyá eggy Skoda Oktávijánnal, hoszta a vizet s a narancslevet az öregnek. Az is úgy meggazdagodott, Jóska, hogy minnyá asse tuggya, mije van. De há annakidejinn is ez a deszkurköréc-félle vót, kérlekszépenn, me amikó a Csáu-világba a Pekótóll Fenyédig ért a benzinsor, ő valahogy mindig annyit kapott, hogy még jó pénzétt nekem is adott belőlle. Kerekes minnyá-minnyá emlegeti, s mongya, hogy bésúgó vót a pasas a szekuritáténáll, de há esztet ma ki bizonyiccsa bé, te Jóska? Me ha meg találod mondani, vagy pedzegetni, há amilyen világot éllünk, még a véginn odakerűllünk, hogy még tőlle kell bocsánatot kérni a tőrvénszékenn. Me az ilyenyek olyanyok osztán, hogyha fől találod hántórgatni nekik a múltyukot, kérlekszépenn, há úgy tűzbe jőnek, mind a pap szamara, s osztán mindenre képesek, hogy bébizonyiccsák a saját igazukot. Há így vané, Jóska, vagy nem így van? Na. Hálló? Immá Böszészku esztet a Bórbélly Lászlót is elévetette a Dénéávall, me nem tutta bényelni, kérlekszépenn, hogy az Erremmdéessz nem aprobálta az újramegyésittést, s ellent talált mondani neki. Há én aszondom… MANYIKA, FEJEZZÉTEK IMMÁ BÉ AZ UFÓKOT, AZ ISTEN MEKFIZETI, HÁ MEG VAGYTOKÉ TEJJESEN BOLONDÚLVA..?!!! Hálló? Na, csak réájuk kellett szójjak esmenn, me hanem nem fogják bé asztot a lepcses pofájjukot. Mosmá csend lessz, me akkorát órditottam, hogy asztot két emelettel lejjebb is meghallották. Hálló? Nezmeg, te Jóska, hogy aszongyák esmenn valami új válcság lessz, értöttedé, me a görögök utánn az olaszok is úgy béadósottak, hogy nem tuggyák megadni, s ahajt magukkal ráncsák egéssz Európát. Esszeesnek, mind eggy cólstok, s más is issza a levit hellyettük. Me ez olyan, kérlekszépenn, min amikó eggy-eggy blokkba is ahogy van, kérlekszépenn, hogy nem fizetik rendesenn a köszkőccséget, s amikó a vizet elzárják vagy a gászt levágják, há mindenkinek levágják, értöttedé, s amelyik rendesenn fizetett, annál sincs víz. S még aszongyák, hogy van igasság ebbe a kúrva világba, Jóska. Me nem csodálkozom, hogy annakidejinn az ufó leszállott s utánna föl is szállott innétrőll, me amikó látta, hogy errefelé milyen világ van, aszonta, hogy ejiszenn máshová menyenn, me itt… NE MONGYAM MÉG ECCER, ÉRTITEKÉ, HOGY FEJEZZÉTEK BÉ..!!!!! JAJJ, HOGY ASZTOT A KÚRVA HÉCCENCSÉGIT ANNAK A…
- Hálló? Te vagyé, Jóska? Na, rég nem hallottam a hangodot, ember. Odavótatok kicsitt szabaccságólni. Ráfér az emberre, Jóska, me egéssz esztendőbe annyit dógozunk, hogy szakadunk belé, kérlekszépenn, s minnyá asztot se tuggyuk megengedni magunknak, értöttedé, hogy eggy kicsi szabaccságot kivegyünk, s valahova elmennyünk eggyet. Na. Akkó kinyaraltátok magatokot. Mi? Há valamelyiknap, amikó a sok esső vót, odale a pince esmenn főtelt, Kerekes, a fösső szomszéd jött fől nagy üvőltve, hogy húzzon hamar gumicsízmát, me minden úszik odale, de mire visszament, má a derekájig ért. Na. Há mindig így van, Jóska, me mindent beléengednek, kérlekszépenn, s ilyenkó, amikó a víz meggyűl, a szisztém nem bírja el, s minden duvad visszafelé, s hijába dugasztassuk s szívattassuk ki az Egecselével, me eggy esztendő múlval ugyanúgy megtőrténik. Sanyi bá is, a blokkfelelős ásittozik ott a pince széllibe, mind a varjú a dökkúton, hijába mondom neki esztendők óta, hogy né, Sanyi bácsi, kell szólni a lakóbízoccságnál, hogy immá azokot a régi csöveket cseréjjék ki, me százeggyig evvan. A kicsi kutya is ott lábatlankodott egéssz déllután, aszittem úgy kivágom, mind a macskát szarni. Hálló? Me a Kerekes pincéjjit fővette a víz, s föl a mijénket is, s Sanyi bájéknak szerencséjjük vót, hogy nem az ő budijukonn jött vissza minden, me asztot is szagójják öt napig, amikó visszajő. Na. Úgyhogy a baj megvót esmenn, me egéssz áldott déllután s este mertük a vizet kifelé viderrel, kérlekszépenn, s ott vittünk ki mindent száradni. Hálló? Há nezmeg, ember, eccer az éreccségin odaeresztettek ezeknek a kőlykeknek, úgy húlltak, mind a legyek. Há aszongya Kerekes, hogy a feleséginek az unokaöccsit is ahajt elvákták romámból, immá hijába vették meg neki nagy drágánn a pecséggyűrüt a kicsengetésre. Mi? Aszongyák, Jóska, hogy ezek a maji gyermekek nem tanúlnak, értöttedé, s odájiig mennek, hogy írni-óvasni se tudnak. S most a tévébe osztán mindenkire fogják réja, értöttedé, iskolára, tanárra s kórmánra, mindenre, csak éppeg a kőlykeket nem veszi elé senki, hogy ők tanúltaké vagy a diszkóba s a bodegába jártaké? Me Kerekes is aszongya, hogy ha ő a bodegából egéssz esztendőbe csak az éreccségizőköt kellett vóna kipendericcse úgy, hogy a lábuk se érje a fődet, akkó ejiszenn a két karja beléfáratt vóna. Me egyebet nem láttunk egéssz esztendőbe, te Jóska, a csórók jöttek bé a bodagába s eggy hitván kókakóla mellett egéssz déllután asztot osztották, hogy kinek milyen telefonnya van s hogy ők hogy fognak leéreccségizni. Na, immá leéreccségisztek, s az ájfonnyukot vagy hogymongyák asztot a módernizált telefont, kérlekszépen, immá hórdhassák a zsebükbe s a pecséggyűrűt az ujjukonn. Há így vané, Jóska, vagy nem így van? Itt mindenki hibás, még Böszészku is, kérlekszépenn, úgy ferdittnek a tévébe. Hálló? De immá Böszészkubóll is olyan elegem lett, Jóska, mind a szekeresnek a bőrödzött puliszkából, eccer ezzel a megyésittéssel úgy bétette az ajtót. Há mommeg, te! Há Kerekes úgy fől vót háborodval valamelyiknap, amikó hallottuk, hogy ki vót kelvel a képibőll. Há nem vót elég, aszongya, hogy annakidejinn hatvannyócba a megyésittéskór hezzacsaptak vót ehhez a mocsok Csíkhoz, most ez a Böszészku essze akar vegyitteni Brassóval. Me osztán Kerekes olyan, értöttedé, hogy erőssen nem álhassa a csíkijakot, s minnyá-minnyá asztot hangoztassa, hogy neki eccer valaki Csíkba aszonta vót, kérlekszépenn, hogy aki abba a városba valamit is hatvannyóc óta csinált, az vagy nem odavalósi, vagy református. Na. Mondom osztán neki, hogy azétt nem minden úgy van, értöttedé, ahogy te gondolod, szomszéd, me ott se mindenki bumfórdi s nem éppen igaz, amit itt Udvarhellyen mind monnak, kérlekszépenn, hogy álittólag vagy a betlenfali vagy a szombatfali temetőbe ki van írval, hogy „itt is jobb, mind Csíkba”. S a megyésittésnéll hatvannyócba se minden ment olyan simmán, értöttedé, me ha ahajt Udvarhelybőll csináltak vóna megyét s megyecsentrut Csáuseszkujék Fazekas bájékkal, kérlekszépenn, há eddig sokkal több embert bételepittettek vóna, úgy főteltünk vóna véllük, értöttedé, mind a pince vízzel, s ahajt nekünk is ideeresztettek vóna eggy nagy büdöss traktórgyárat, mind Csíknak, s most nezhetnénk, hogy a rozsda hogy eszi széjjel. Há így vané, Jóska, vagy nem így van? Me énszerintem jobb vót, hogy nem belőllünk csinálták a megyét, kérlekszépenn, me itt húsz-huszonöt esztendő alatt a sok akarástóll ahajt úgy esszeromlottunk vóna, mind eggy tótórgona. Na, de osztán Böszészku ezzel tényleg lejáratta magát előttünk, Jóska. Me itt az a baja, értöttedé, hogy a megyék s a megyeji tanácsok megerőssöttek, s a prefektúráknak csúszik ki a kezibőll a gyeplő, s ez a baj. Me román vidékenn a megyei tanácselnökökbőll kiskirályok lettek, értöttedé, s a magyar megyékbe is egyre jobban csinájják a dógukot s futunk ki a kezük közűll – ez a baja, Jóska, émmondom neked! S esztet akarja a pasas letőrni, me a hatalom menyen ki a kezükbőll s réjuk se hederittnek, értöttedé, hogy ők odafel Bukorezstbe micsinának. S itt mind mongyák, hogy így a decsentralizácijó s úgy a decsentrelizácijó, s százeggyig az ellentéttyit csinájják, me ezek nem olyanok, mind nyúgatonn, hogy a nyűgöt leveszik a nyakukról s hagynak minden várost s minden megyét, hogy intézze a maga dógát, me ezek még mindig esztet szeretik, hogy mindent Bukorezstbe kejjen intézni. Me Kerekes Csíkra van főveszve, de én eccer Bukorestre, Jóska, nekem abból van elegem, ami odabé folyik. Na, teszem le, s osztán még hívlak, de le kell mennyek eggyet a bodegába, me Kerekessel azzal búcsúsztunk el eggy órája, hogy ma valamit megiszunk.
